Az agilis módszertanok megítélése a beosztottak és vezetők szemszögéből

Abstract

A különböző területeken alkalmazott szoftverfejlesztési módszerek erőteljes mértékben határozzák meg a vállalatok alapvető működését. Mivel az információs társadalomban felértékelődött a szoftverek szerepe, így elmondható, hogy jelenleg radikális változásoknak vagyunk tanúi, amelyek kihatással vannak a szervezet struktúrájára és vezetésére egyaránt. A 2000-es évek elején a korábbi klasszikus szoftverfejlesztési modellek mellett – mint például az úgynevezett vízeséses modell – a gyorsuló technológiai és piaci fejlődésre válaszként megjelent egy új módszertan, az agilis. Ez az irányzat és ennek eszközei (például a Scrum, a Kanban vagy az eXtreme Programming) sokkal inkább koncentrálnak a piaci változásokra, az ügyféllel történő folyamatos kommunikációra, és a visszajelzések alapján a fejlesztés irányának rugalmas kezelésére, mint a korábbi modellek. Ezek bevezetése Magyarországon megközelítőleg 5-6 évvel ezelőtt kezdődött el, és a legtöbb szervezet még jelenleg is tanulja a módszertanok hatékony alkalmazását. Az agilis eszközök alkalmazása a szervezet egészére kihat, így annak a bevezetését, az implementálás sikerességét, a különböző elemek hatékonyságát a beosztottak és a vezetők másképpen ítélik meg. Jelen cikk ezeket, az eltérő nézőpontok közötti hasonlóságokat és különbségeket mutatja be agilis szoftverfejlesztéssel kapcsolatos szakmai közösségekben terjesztett kérdőíves megkérdezés segítségével.