Szabadság és politikai részvétel a republikánus elméletben

Abstract

Az alábbi tanulmányban arról szólok, milyen típusú értéke van/lehet a politikai részvételnek a republikánus politikaelméleti keretben. Ebben a a legfőbb, önértékkel bíró ideált a dominancia hiányaként értett szabadság képezi. Egyfajta általános szabály, hogy szinte minden egyéb ideál, szinte minden egyéb jó a szabadság előmozdításához kapcsolódik valamilyen formában. A politikai részvétel sem képez kivételt. Ebből adódóan kerülőúton kell haladnom: a részvétel értékességére a szabadsággal való – híresen problematikus – összefüggés vizsgálatán keresztül kérdezek rá. Az összefüggésnek, ahogy majd látjuk, két értelmezési módja elterjedt. Az egyiket erősnek vagy pedig görögnek, a másikat gyengének vagy rómainak szokás nevezni az irodalomban. A szóhasználat abból ered, hogy az előbbi értelmezés számára a legfőbb eszmetörténeti referencia a görög Arisztotelész, míg az utóbbi számára a római jog, valamint Marcus Tullius Cicero. Bővebben erről ugyanakkor nem szólok: a tanulmányom nem eszmetörténeti, hanem analitikus szempontokat követ. Míg az erősnek nevezett republikánus értelmezés a részvételnek önértéket és a szabadság szempontjából konstitutív értéket tulajdonít, addig a gyenge értelmezés szerint az összefüggés instrumentális jellegű, azaz a részvétel a szabadság fönntartásának csupán az eszköze. Implicite ezzel persze már sugalltam, hogy a két értelmezés annyiban mindenesetre megegyezik, hogy a szabadság és a politikai részvétel között logikai összefüggés van. A szabadság állapotának a fönntartása mindkét értelmezés szerint elképzelhetetlen a honpolgárok bizonyos mértékű – lehetőleg széleskörű – részvételi hajlandósága, elkötelezettsége és kollektív erőfeszítései nélkül. Röviden ismertetem, milyen rendben haladok. Először rekonstruálom a republikánus szabadságideált, eszerint a szabadság föltétele, mint majd látjuk, a dominancia hiánya. Másodszor megfogalmazok két lehetséges kritikát ezzel az ideállal szemben. Harmadszor megvizsgálom a szabadság és a politikai részvétel összefüggésének a két említett értelmezését. Nem azt állítom, hogy az egyik értelmezés igaz, a másik pedig hamis volna, éppen ellenkezőleg. Úgy látom, mindkettő magába foglal megvilágító erejű meglátásokat, mindkettő megragad valami lényegit a szabadság tekintetében.