Politikai szofisztikáltság a demokráciaelméletben

Abstract

A tanulmány a politikai szofisztikáltság szerepét térképezi fel a deliberatív-részvételi, az aggregatív-pluralista, valamint a vezérdemokráciában. A tanulmány azt a feltételezést kívánja „meghaladni”, amely szerint az állampolgári inkompetencia a demokrácia immanens tulajdonsága. Ehelyett azt állítja, hogy a „demokrácia kudarca” a demokratikus működésmódok diverzifikálását, vagy az állampolgárok politikai szemléletének „tudományosítását” indokolja a tájékozatlan szavazói rétegek kizárása helyett (Brennan, 2016; Caplan, 2009). A tanulmányban érvényre jutó szemlélet a demokráciaelméletek induktív és holista értelmezése. Az induktív szemlélet azt feltételezi, hogy az állampolgárok kognitív képességei alapján konstruálhatók a demokráciaelméletek. A holista szemlélet szerint a demokrácia különböző elemei nem függetleníthetők egymástól, mert azok között kölcsönös kapcsolat áll fenn. A tanulmány egyik újítása, hogy a schumpeteri és az episztemikus demokráciaelmélet közötti kontraszt segítségével egy olyan skálát hoz létre, amelyen a demokráciaelméleteket konstituáló állampolgári politikai megismerések elhelyezhetők. Az episztemikus– schumpeteri skála az eltérő kognitív hátterű állampolgárokat, illetve az ezen előfeltevések alapján létrejövő demokráciaelméleteket írja le. A tanulmány a három demokráciatípus skálán történő elhelyezése után a szofisztikáltság különböző síkjait és jellemzőit mutatja be valamennyi demokráciaelmélet tekintetében.