Habilitatio – Persona non grata: Ne habilitálj, publikálj!

Abstract

Dobos–Michalkó–Nováky [2019] „habitus-metria” cikkükben gondolatébresztő módon mutatják be a magyar egyetemi habilitációs eljárások publikációs követelményeinek heterogén jellegét. Rámutatnak, hogy Magyarországon bár „erőteljes habilitációs igény” észlelhető, a habilitációs követelményrendszer nem egységes. Cikkük célja, hogy egy olyan vitát kezdeményezzenek, amely elvezet, vagy elvezethet a „gazdaságtudományok területén benyújtott habilitációs pályázatok nemzetközi mércével is versenyképes, közel egységes értékelési módszertanra épülő bírálatának kidolgozás[ához]” (Dobos–Michalkó–Nováky [2019] 439. old.). Véleményem szerint az előrehaladáshoz, a (gazdaság)tudományokat Magyarországon kutatók publikációinak nemzetközi mércével mért versenyképessé tételéhez, túl kell lépnünk a habilitáció témakörén, amely csak része egy nagyobb problémá-nak. A habilitációs cím iránti igény Magyarországon egy mesterséges gerjesztés, a nemzetközi előrelépést nem segítő, eltorzult ösztönzési rendszer következménye. Ha a habilitáció nem járna extra járandósággal, vagy ha a professzori kinevezések nem a habilitációhoz, hanem nemzetközi megmérettetéshez, illetve nemzetközi külső bírálók világosan kifejtett véleményéhez és pozitív ajánlásához lennének kötve, akkor a habilitációs cím megszerzése iránti igény vagy teljesen eltűnne, vagy a töredékére esne vissza, így a cím fenntartása is szükségtelenné válna. Írásom fő üzenete az előbbi gondolatmenet részletesebb kifejtése: nincs szükség habilitációra, a magyar (gazdaság)tudományok színvonalának növeléséhez a nemzetközi követelmények átvétele és egységes alkalmazása szükséges, amelyhez viszont átgondolni, módosítani és egységesíteni kell a magyar tudományos minősítési és ösztönzési rendszert. (...)