Az államvákuum és a hibridizáció megvalósulása Szíriában = State Vacuum and Hybridisation in Syria

Abstract

A tanulmány célja az államvákuum és a hibridizáció jelenségének és megvalósulásának vizsgálata Szíria esetében. Az „arab tavasz” 2011-es és 2019-es hullámát követően számos közel-keleti országban az állam nem bukott meg teljesen, de a kormányzóképessége funkcionálisan és területileg is visszaszorult. Ebben a helyzetben az állami szervezetek nem állami csoportokra támaszkodtak, és átadták nekik a feladataik egy részét. A szíriai esettanulmány fő következtetései szerint a két vizsgált jelenség szervesen illeszkedik a közel-keleti arab államfejlődés folyamatába, kialakulásuk a fegyveres konfliktusok előtt megkezdődött, éppen ezért a háború lezárulása után sem szűnik meg automatikusan. A gyakorlatban a hibridizáció nem átgondolt stratégia, hanem spontán lépéseknek és az akut szükségletekre adott reakciók sorozatának tekinthető, így a hagyományos államiság visszaállítására kevés esély mutatkozik. = The aim of the study is to analyse the phenomenon of state vacuum and hybridisation and its practical manifestation in the case of Syria. As a result of the two waves of the Arab Spring in 2011 and 2019, state structures in several Middle Eastern countries did not fail completely but lost their governability both functionally and territorially to some extent. In this situation, states relied on non-state actors and transferred some of their functions to them. One of the main conclusions of the Syrian case study is that both state vacuum and hybridisation is an inherently part of the process of the evolution of Arab Middle Eastern states, their emergence precedes the eruption of armed conflicts, which is why they will not cease to exist automatically after conflict settlement. In practice, hybridisation is not a though-out strategy but a series of spontaneous steps and reactions to urgent needs, thus the chances of complete restoration of traditional statehood are bleak.