Kinek a kultúrája? Táncházmozgalom és hegemónia

Abstract

A néptáncról és a táncházról azoknak, akik Magyarországon vagy határon túli magyar közösségekben nőttek fel, rengeteg közvetlen tapasztalatuk van, a népi kulturális gyakorlatok mindannyiunk fiatalkori kulturális fogyasztásának alapélményei. Ezeket az élményeket keretezi Mary Taylor 2021-ben megjelent könyve a táncházmozgalom történetéről és annak politikai jelentőségéről az olvasó számára azáltal, hogy a népi kulturális gyakorlatok megélésének társadalmi terét politikai gazdaságtani vizsgálat alá helyezi. Elemzése a liberális hegemóniába ágyazott jobboldali ellenhegemón építkezést is segít megérteni. Vagyis azt a folyamatot, ahogyan a táncházmozgalom a népi kultúra mozgalmi megújításából a konzervatív középosztály politikai mozgósításának terévé vált. A hegemónia Antonio Gramscitól származó fogalom, amely az uralom konszenzusosnak érzett elemeit ragadja meg. Az ő álláspontja szerint a kultúra materiális viszonyok által formált és azokat formáló viszonyrendszer, amelyet – mások mellett – a kulturális intézmények is termelnek (Gramsci 1971: 12; Crehan 2002: 99-100).