A kapitalocén – avagy mibe kerül az olcsó természet?

Abstract

A marxista ökológiai gondolkodásban az elmúlt évtized során kibontakozó kapitalocén-diskurzus az antropocén történeti narratívájával vitatkozó alternatív történelmi-társadalomelméleti magyarázat a jelenlegi ökológiai válságra. A klímaváltozást, általában a környezeti válságot eszerint nem az emberi természet által erre predeterminált, kollektív homogén ágensként felfogott emberiség, hanem a kapitalista tőkefelhalmozás osztályellentétek, illetve hatalmi-kisajátító viszonyok által átjárt társadalmi-gazdasági viszonyrendszere okozza. Az itt következő tanulmányban azt vizsgálom meg, hogyan alkalmazza a kapitalocén-diskurzus a kapitalizmus marxi kritikáját, sajátosabban a marxi munkaérték-elméletet, illetve ezek kortárs kiterjesztéseit, korrekcióit az ökológiai válság értelmezésében. Az első két alfejezetben Jason W. Moore világökológiai elméletét mutatom be, ezt követően a közte és az anyagcsere-szakadás iskola (John Bellamy Foster, Paul Burkett, Andreas Malm és mások) között kibontakozófélben levő vitát értelmezem, végül arra a kérdésre is kitérek, hogy milyen normatív ökopolitika fogalmazható meg a kapitalocén elméleti perspektívájából.