Felkészülés az olajcsúcsra: mit tanulhatunk Kuba „különleges időszakából”?

Abstract

A Föld erőforrásainak rohamos ütemű elfogyasztása miatt nyilvánvalónak tűnik, hogy a szakembereknek és a politikusoknak a következő évek során szembe kell nézniük az olajcsúcs által okozott kihívásokkal.1 Mivel az olajcsúcs-jelenséggel kapcsolatban kevés tudás és tapasztalat áll rendelkezésre, tanulmányunk a Kubában kialakult, a Szovjetunió 1989-es összeomlását követő válság (az ún. „különleges időszak”) vizsgálatát tűzi ki célul, amely megtizedelte az országba áramló energia, élelmiszer és egyéb létfontosságú javak mennyiségét. Tanulmányunk célja, hogy a 2008-ban Kubában gyűjtött adatok bemutatásán keresztül vitát kezdeményezzünk arról, hogy a nyugati országok és városok miként válaszolhatnának a globális erőforrások jövőbeli megfogyatkozására. A következőkben azokat a szakpolitikai intézkedéseket elemezzük, amelyeket a közlekedés, a mezőgazdaság, az energiaellátás és a várostervezés terén a válságra adott reakcióként bevezettek. Annak ellenére, hogy a kubai helyzet politikai jellegében eltér más országoktól, valamint hogy a nyersanyagcsökkenés hirtelen és felkészületlenül érte a szigetországot, úgy véljük, hogy az ott meghozott intézkedések szélesebb körben alkalmazhatók lennének más városokban, régiókban, de akár más országokban és kultúrákban is.