Hálózati hányadosok Budapest kerületeinek közösségi közlekedéssel feltárt belső hálózataira, 2019

Abstract

A hálózatelemzés nem újdonság a területi statisztikában, azonban az adatok rendelkezésre állása és az adatelemzés technikája számos ponton fejlődött az elmúlt években. A hálózati hányados a közlekedési hálózatot, s általában a tér fizikai szerkezetét jellemző kvantitatív mutatószám, mely a hálózathoz tartozó bármely két pont közötti légvonalbeli – mint legrövidebb – távolságot veti össze a tényleges eljutáshoz szükséges távolsággal. A szerzők kutatási célja kettős: (1) tömeges útszegmensszámításon nyugvó hálózati hányados számítási módszertan kialakítása, mely kiaknázza az elmúlt évek információ-technológiai fejlődésében rejlő lehetőségeket, és megbízhatóan képes jellemezni egy-egy területi egység szerkezetét; valamint a kialakított módszertannal (2) a budapesti kerületek közösségi közlekedéssel feltárt belső területein (i) az autós-, (ii) a közösségi közlekedési és (iii) a gyalogoshálózatok vizsgálata. Az elemzés szerint Budapest belvárosi kerületeiben az „autós”, míg külső kerületeiben a „közösségi közlekedési” hálózati hányados jelez tendenciaszerűen nagyobb többletútigényt a légvonalbeli távolsághoz képest (kanyargósság). A „gyalogos” közlekedési hálózat esetében a hányadosok homogénebbek, az átlaghoz képest nincsenek kiemelkedően nagy eltérések. A módszer segítheti a területi tervezést, valamint a térbeli szerkezet és az egyéb társadalmi-gazdasági mutatók közötti összefüggések feltárását.