„Tudsz úszni?” Magyar egyetemek 2019 és 2022 közötti, Scopus-azonosítóval rendelkező publikációinak elemzése

Abstract

A tanulmány a nemzetközi publikálási környezetben végbemenő változások figyelembevételével – különös tekintettel az Open Access és a megafolyóirat-kiadók, mint az MDPI és társai fokozott térnyerésére –, több nézőpontból, feltáró statisztikai elemzési módszerekkel, Trellis-ábrák segítségével vizsgálja az új felsőoktatási finanszírozás publikációs hatását a Scopus-adatbázisban intézményi profillal rendelkező tizenhat magyar egyetem 2019 és 2022 között megjelent 38 992 folyóiratcikke alapján. A vizsgált időszakban a vizsgált egyetemekhez rendelt publikációk számának növekedésével (7990-ről 11 290-re) együtt nagymértékben nőtt a publikációkat közlő folyóiratok száma is (2783-ról 3418-ra). A növekedés nagy része azonban alacsony szakmai elismertséget képviselő kiadók megafolyóirataiban megjelent cikkekből származott, míg a nemzetközi tudományos közösség által elismert folyóiratokban általában – és specifikusan a közgazdaság-tudomány, gazdálkodás- és szervezéstudomány területét példaként véve – nem történt jelentős előrelépés. Bár a Scimago Journal Rank Q szerint rangsorolt publikációkra való magyar egyetemi ösztönzés kétségtelenül hozzájárult a nemzetközi láthatóság javításához, a nemzetközi rangsorokban történő megjelenéshez, így a magyar egyetemi (elsősorban alapozó) képzési programok népszerűsítéséhez, a kompozit egyetemi rangsorok alapvetően nem a tudományos minőség és kiválóság mérőszámai. A Scopus-adatbázisban való megjelenésre és láthatóságra való kizárólagos törekvés – amennyiben nem párosul nemzetközileg elismert szakmai kiválóságra történő hasonló mértékű ösztönzésekkel – a magyar egyetemeknek a tudományos főáramlattól való további leszakadásához vezethet.