Tárgyiasított lelkiismeret - A 20. századi európai és nemzetközi jog "szörnyszülöttje"

Abstract

Grégor Puppinck Lelkiismeret és emberi jogok című kötete a lelkiismeretet és a lelkiismereti okból történő megtagadás jogát vizsgálja az egymással versengő nemzeti versus európai és nemzetközi jogrendszerekben. Miként e 20. századi vívmány az erkölcs ellentmondásos megkettőződéséhez vezetett, a lelkiismeretet is egy egyre szubjektívabb, természettől elszakadt megközelítésben láttatja. Márpedig a lelkiismeretnek kulcsszerepe van az egyéni és csoportos döntések meghozatalában és azok mások általi megítélésében, például a bevándorlási helyzet kezelésében is. Így szemlénk célja az volt, hogy megvizsgálja: van-e különbség a befogadás mellett és ellen érvelők között a lelkiismeret – mint filozófiai és jogi meghatározás – tekintetében; valamint hogy miként értékelhető a média szerepe a lelkiismeret formálásában. A kötet tematikus feldolgozása lehetővé tette a lelkiismeret mibenlétének, működésének, szabadságjogok tárgyává válásának feltárását, s hogy összegezzük a lelkiismereti okból történő megtagadás jogának elismerési gyakorlatait és kritériumait. Főbb következtetéseink egyike, hogy a befogadás lelkiismerete, a támogatás vagy ellenzés erkölcsi megítélése az értelemtől és a tájékozottságtól nagyban függ, melyet a média mint intézmény és mint információforrás is nagyban befolyásol. Másik pedig, hogy a korok előrehaladtával, visszatekintve tudható csak biztosan, hogy – az éppen győzeledelmes korszellemnek megfelelően – mi is a „jó” és „helyes” lelkiismeret.