Az 1956-os magyarországi események hatása a kínai gazdaság- és társadalompolitikára

Abstract

Az 1950-es évek második felében Kína egyszerre látta közelinek, hogy nemzetközi hatalmát tekintve visszanyeri történelmi erejét (amire többek között az első ötéves terv lenyűgöző adatai adtak alapot) és kellett aggódnia, hogy a szovjet blokkon belül megfigyelhető kettős széthúzás miként érinti az országot. Egyrészt a Kreml irányváltása szembefordult a sztálini örökséggel, amelyhez Kína is kötötte magát, másrészt az 1956-os lengyelországi és magyarországi események jelezték, hogy a belső elégedetlenség akár rendszerszintű destabilizáló erő lehet egy kommunista vezetésű országban. Mao válasza ezen kihívásokra a munkamegosztás radikális átalakítása volt, melynek során a nyugati tömegtermelés helyett a „tömeges termelés” kiterjesztésével tett kísérletet országos szinten a Kínai Kommunista Párt (KKP), nemzetközi viszonylatban pedig Kína védelmére. A külpolitikai események és a gazdaságpolitikai eredmények közti kölcsönhatás bemutatásával célunk, hogy 1) esettanulmányként amellett érveljünk, hogy a kínai gazdaságpolitika már a korai maoista időszakban is a globális viszonyokra adott válaszként értelmezhető; 2) hozzájáruljunk Kína szerepének mélyebb megértéséhez az 1956-os magyarországi események kapcsán.