Helyzetkép a hazai iskolai állampolgári nevelésről. Kontextus, kudarcok, kutatási irányok és kihívások

Abstract

A magyar fi atalok apolitikussága, állampolgári passzivitása, szélsőséges polarizációja széles körben tárgyalt a szakirodalomban, melynek kapcsán időről időre felvetődik az iskolai állampolgári nevelés fejlesztésének szükségessége. Ennek ellenére e témában relatíve kevés társadalomtudományi tanulmány született az elmúlt három évtizedben. Jelen írásunkban kiindulási pontot kívánunk biztosítani az ilyen jellegű kutatásokhoz, melynek érdekében átfogó képet adunk a terület helyzetéről. A fogalom ismertetésén keresztül bemutatjuk a téma sokszínűségét, a történelmi kontextus felvázolásával ismertetjük a hátteret, amely ellehetetleníti, hogy a fejlesztést egyszerű mintakövetéssel, az érett demokráciákban kidolgozott elképzelések, gyakorlatok átvételével meg lehessen oldani. Kitérünk az ifjúságszociológia és a neveléstudomány rendszerváltás óta felhalmozott eredményeire, majd ennek segítségével azonosítjuk azokat a hiányokat, kutatási irányokat, melyek véleményünk szerint szükségesek a szakpolitikai javaslatok kidolgozásához. Úgy véljük, hogy az iskolai állampolgári nevelés fejlesztése érdekében az oktatáspolitikának el kellene köteleződnie a diákok állampolgári kompetenciáját és az iskolai tényezőket is vizsgáló rendszeres mérések mellett. Továbbá fontosnak tartjuk a témával kapcsolatos tanári hitek feltárását és az alternatív iskolákban, valamint az iskolán kívüli szférában működő állampolgári nevelési programok összegyűjtését.