Megérte? A felsőoktatás politikai megszállásának eredmény(telenség)e

Abstract

A tanulmány célja bemutatni és értékelni a magyar felsőoktatás eredményeit, illetve eredménytelenségét, a magyar felsőoktatási önigazgatás fokozatos felszámolásának folyamatát, amelynek kiteljesedése az alapítványba kényszerítés (a kormányzati eufemizmus megfogalmazásában „modellváltás”). Az írás először bemutatja azokat a kormányzati lépéseket, amelyek a felsőoktatási intézmények autonómiájának fokozatos felszámolásához és politikai befolyás alá vonásához vezettek (milyen időszakra vonatkozóan, mikortól?), majd megvizsgálja az átalakítás néhány eredményét, illetve következményét. Ismerteti a hazai egyetemek K+F kiadásainak alakulását az elmúlt tíz évben nemzetközi összehasonlításban, majd a felsőoktatási intézményekre fordított kiadások hallgatónkénti ráfordításait mutatja be a „modellváltó” és az államinak megmaradt intézménytípusonként, rámutatva az aránytalanságokra. Ezt követően a tanulmány betekintést ad a magyar egyetemek nemzetközi rangsorokban elfoglalt helyezéseiről és azok alakulásáról az elmúlt tíz évben. Befejezésül a dolgozat rátekint a magyar tudományos teljesítmény egyik kemény jellemzőjének, a publikációk számának változására. Végeredményben a tanulmány rámutat, egyértelmű, hogy – a kormányzati várakozások és propaganda ellenére – a „modellváltás” nem járt érzékelhető elmozdulással a „modellváltó” magyar egyetemek esetében sem a nemzetközi rangsorokban elfoglalt helyezések, sem a kutatási eredmények egyik mutatója, a publikációk száma alapján vizsgált sorrendekben. Tanulságként bemutatja, hogy a világszínvonalú egyetemek alapvető jellemzője az államtól való viszonylagos függetlenség, mint Salmi hangsúlyozza, „a versenyképesség, a korlátozatlan tudományos kutatás, a kritikai gondolkodás, az innováció és a kreativitás” elengedhetetlenek ahhoz, hogy a felsőoktatási intézmények virágozzanak és világszínvonalúak legyenek (Salmi, 2009, p. 28).