Tervezői helyzetek jelentősége a vezetőképzésben: designkommunikáció és / vagy design thinking

Abstract

Tanulmányunkban a mai felsőoktatás jellegzetes kihívásaiból kiindulva teszünk javaslatot olyan tanulási helyzetek létrehozására, melyek illeszkednek a mai egyetemisták igényeihez és elvárásaihoz. Álláspontunk szerint a kevesebb, de intenzívebb, erős emocionális bevonódást kiváltó tanulási helyzetek választ adhatnak a kihívásokra. Az olyan tervezői módszerek, mint a designkommunikáció (kreatív alkotói kapcsolatteremtés) és a design thinking (tervezői gondolkodás) nemcsak a művészeti, hanem a menedzseri képzésekben is alkalmazhatók, és a résztvevők önismereti és vezetői képességeinek fejlesztéséhez járulnak hozzá. Cikkünkben bemutatjuk, hogy a designkommunikáció a nyílt probléma-megoldási helyzetekre, addig a design thinking a zárt probléma-megoldási helyzetekre ad jellemzően válaszokat. Munkánkban egymást követő 5 szemeszter oktatói tapasztalatait, összesen 181 résztvevői narratíva tanulságait összegezzük. Bemutatjuk, hogy egy nyílt és egy meghatározott lépésekből álló tervezési helyzetben a résztvevők érzelmi bevonódásának mértéke különbözik. A designkommunikációs tervezői szemlélet a saját feladatmegoldással kapcsolatos erős érzelmi elkötelezettséget és flow élményt vált ki. Oktatásfejlesztő munkánk, a rögzített résztvevői reflexiók alapján amellett érvelünk, hogy a kevesebb, de erős érzelmi, intellektuális elköteleződést kiváltó oktatási helyzetek lehetnek a ma felsőoktatási kihívásainak megoldásai.