Libernyákok és O1G: Modortalanság a politikai kommunikációban

Abstract

A tanulmány a modortalanság és a politikai kommunikáció kapcsolatát vizsgálja. Célunk azon alapok lefektetése, amelyek a jövőbeli vizsgálatokat támogatják, és a modortalanság kapcsán születő politikatudományi empirikus elemzések kereteit kijelölik. Először áttekintjük a téma legfontosabb nemzetközi és hazai szakirodalmát, melynek során kitérünk a politikatudomány, a szociológia, a nyelvészet, a pszichológia és a kommunikációtudomány területeire. A modortalanság relevanciáját számos magyar példával támasztjuk alá, majd néhány kritikai észrevételt fogalmazunk meg a normasértés-paradigma kapcsán. Végül a modortalanság politikai kommunikációs eszközökkel történő vizsgálatának lehetőségeit járjuk körbe. Legfőbb állításunk, hogy a modortalanság tartalmi meghatározásának nehézségeiből adódóan a normasértésre épülő, normatív megközelítést bővíteni szükséges. Ezen konceptuális megújulás érdekében a jövőbeli kutatások számára három irányt vázolunk: a pszichológiai aspektusoknak, a modortalanság stratégiai és a lingvisztikai gyakorlatainak fi gyelembe vétele. A modortalanság megértéséhez elengedhetetlennek tartjuk a multimodális kutatási irányokat: a képi, a verbális és a hanganyagok vizsgálatának bevonását.