Olcsó élelmiszer és klímaváltozás, avagy hogyan jutottunk az értéktöbblettől a negatív értékig a kapitalista világökológiában

Abstract

A kapitalizmus mint a felhalmozást, a hatalmat és a természetet dialektikus egységbe fogó világökológia, eddig sikeresen elkerülte az úgynevezett malthusiánus dinamikákat. Ezt a rendszernek az az elképesztő történeti képessége tette lehetővé, amellyel létrehozta, felderítette és megszállta a rendszeren kívüli olcsó természetet. Az elmúlt pár évtizedben viszont az utolsó határvidékek is bezárultak, és ez a lélegzetelállító történelmi képesség elsorvadt. Ez talán abban nyilvánul meg leginkább, hogy a kapitalizmus nem képes létrehozni egy új, valóban termékeny mezőgazdasági modellt – a mezőgazdasági biotechnológia ugyanis nem tudta valóra váltani az ígéreteit. Ha ez nem lenne elég baj, a klímaváltozáson keresztül újabb ellentmondások is megjelentek. Az éghajlatváltozás, amely csak egy a bioszféra éppen zajló változásai közül, a neoliberális mezőgazdaság összes ellentmondásával összefonódva egy újabb ellentmondást hozott létre: a negatív értéket. Ez annak a jele, hogy megjelennek a természet olyan formái, amelyek ellenállnak a tőke - felhalmozásnak, ezt pedig csak egyre költségesebb, mérgezőbb és veszélyesebb módszerekkel lehet orvosolni, ha lehet egyáltalán. A negatív érték felemelkedése – amelynek felhalmozása a kapitalizmus történetének nagy részében rejtve maradt – tehát azt jelzi, hogy jelentősen és egyre gyorsabb ütemben romlanak a lehetőségek a munka/energia új forrásainak elsajátítására. Mindez egészen más korlátokat állít a felhalmozás útjába, mint amilyeneket az Olcsó Élelmiszer hosszú időtartamú modelljének fejlődési válságaiban a tápanyagok és erőforrások kimerülései jelentettek. Ezek a tőkén belül, a negatív érték miatt megjelenő ellentmondások ma a kapitalizmuson belül egy radikális ontológiai politika felé való elmozdulásra bátorítanak, amely megkérdőjelezi a modern világ alapvetőnek gondolt igazságait: Mi az élelmiszer? Mi a természet? És mit tekintünk értékesnek?