A verseny átalakulása és a versengő magatartásformák

Abstract

Az internet megjelenésétől eleinte sok közgazdász azt várta, hogy a nagyszámú globális versenyző felbukkanása, a „súrlódásmentes” tranzakciók, és az információkhoz való azonnali hozzáférés erősíti a versengő magatartást, és egyre közelebb viszi majd a gazdaságot a tökéletes versenyhez. A verseny sok területen valóban erősödött, amit a Vörös királynő hipotézis érvényesülésével szoktak jellemezni. A versenytársaknak ahhoz is egyre gyorsabban kell futniuk, hogy megőrizzék pozíciókat. Több területen „a győztes mindent visz” jelleggel működik a piac, ahol a versenyzők nem a nagyobb piaci részesedésért, hanem a puszta létezésért versenyeznek. Ez a tény és az információ- és tudásgazdaságban folyó versenyről azóta felgyűlt tapasztalatok is indokolják, hogy e tekintetben is differenciáltabban ítéljük meg a fejlődés trendjeit. Az érem egyik oldala, hogy a piacra lépés számos területen valóban könnyebbé vált, és némely – korábban oligopol jellegű – piacon (például a telekommunikáció területén) nagyszámú versenyző jelent meg. A belépési korlátok meggyengülése egyértelműen versenyerősítő tényező, ami lehetővé teszi, hogy a kisebb helyi cégek – az internetet mint értékesítési csatornát kihasználva – globális alapon versenyezzenek. Az öldöklő innovációs versenyben újonnan létrehozott start-up cégek is veszélyeztethetik a régóta piacon lévő, globális vállalat üzletét, új, jobb termékekkel és szolgáltatásokkal. Az érem másik oldala azonban, hogy a globális óriásvállalatok is veszélyt jelenthetnek a kisebb helyi vállalatok számára, amelyek korábban uralták a saját lokális piacukat. Ezen túlmenően – több „versenyellenes” tényező is megjelent vagy felerősödött – de ezeknek a vizsgálata már egy új tanulmány tárgya.