Felforgató technológiák az energiaiparban

Abstract

A 20. század végének és a 21. századnak az egyik legnagyobb célkitűzése lett a fenntartható fejlődés, miután az emberiség ráébredt a korábbi globális piaci verseny és az anyagi jólét maximalizálására törekvő fogyasztói magatartás fenntarthatatlanságára. A globális klímaváltozás nem elhanyagolható mértékben antropogén eredetű (ipar, közlekedés, hulladékkeletkezés), aminek fő (civilizációs) mozgatórugói az ipari forradalom és a népességrobbanás. Rájöttünk, hogy ha a rohamosan növekvő népesség olyan ütemben használja fel a Föld erőforrásait és bocsátja ki a szennyező anyagokat és hulladékot, mint az elmúlt 100 évben, akkor belátható időn belül ellehetetlenítjük a jövő generációit attól, hogy saját szükségleteiket kielégítsék. Ennek a magatartásnak a megváltoztatására alkották meg a fenntartható fejlődés koncepcióját.1 A fenntartható fejlődésnek kiemelt terepe az energiaipar, a biztonságos energiaellátás, a diverzifikált és lehetőség szerint független energiaportfólió. Az ENSZ fenntartható fejlődési céljai (Sustainable Development Goals, röviden SDG), az Európai Unió stratégiái és azokhoz illeszkedve a magyar stratégiák is számos célt és fejlesztési pontot határoznak meg az energetikával kapcsolatban. Ezzel párhuzamosan az operatív programok, a nemzeti és a nemzetközi támogatások (pályázati kiírások) is számos esetben kisebb vagy nagyobb szintű energetikai rendszerek, hálózatok fejlesztésére irányulnak. Az elektrifikációs és digitalizációs trendek különösen felerősítik az energetika jelentőségét. Ebben a tanulmányban azonban nem a fokozatos fejlesztések és a már meglévő trendek, hanem az ugrásszerű fejlődés lehetőségét magukban foglaló technológiák, innovációk állnak a középpontban. A kutatás célja a különböző felforgató technológiák – köztük a mesterséges intelligencia (MI) – azonosítása az energiaiparban globálisan, valamint azok magyarországi hasznosítási lehetőségei. A cél teljesítése kvalitatív, feltáró jellegű szakértői előrejelzés készítését követeli meg. A kutatás jellege és a 8–10 éves időhorizont miatt különösen indokolt a jövőorientált gondolkodás és a jövőkutatási megközelítés mind a szemlélet, a fogalomhasználat, mind pedig a módszertan tekintetében.